A mai napig emlékszem arra a tinédzserként látott kávéreklámra, ami egy energikus „csodanő” egy napját mutatta be. Szinte itt pörögnek előttem most is a képkockák, ahogy reggel lendületesen és természetesen kávéval kezdi a napot, ahogy szürke nadrágkosztümben tárgyal, intézkedik, és persze mosolyog, aztán munka után biciklizni indul, este pedig a klasszikus kis feketében vacsorázni libeg. WOW! – gondoltam, – ez igen, ilyen akarok lenni én is 😊 .
Húszas éveimre kiegészült ez a kép a tökéletes anya és társ szerepálommal, aminek a kliséiről persze szintén oldalakat tudnék írni.
Majd később – hiszen csak a tökéletes a megengedett – még a szakmai kiválóság feltételeit is felvettem áloménem elérendő tulajdonságai közé.
A listám tételei növekedtek, én pedig egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magam. Elérhetetlennek tűnt a tökéletesség; mert az is. Én viszont másképp gondoltam. Folyamatosan méregettem hol is tartok a célhoz, és ami még rosszabb másokhoz képest. Az eredmény persze lelombozott, én pedig a szőnyeg szélére állítva szidtam magam.
Nem vagy elég … kitartó, eltökélt, rendszeres, felkészült, alapos …. – soroltam a különböző jelzőket. Végül kimondtam az ítéletet magamra: Nem vagy elég jó!
Minél többször mértem magam, annál többször állapítottam meg, hogy nem vagyok elég jó. Úgy általában. Szinte semmire.
Odáig fajult a dolog, hogy már a dicséretben is kételkedtem. Biztos nem gondolja komolyan – mondogattam magamnak. Csak vigasztalni akar- feltéleztem. Áh, Ő nem látja a teljes képet – kisebbítettem az eredményeimet.
Amit sokszor hallunk, elhisszük. Naná, hogy elhittem én is, hogy nem vagyok elég jó. Sőt! Megingathatatlanul biztos voltam benne. Már nem is akartam látni az álom-énem képét, hiszen az is a kudarcaimra emlékeztetett.
És ami még ennél is rosszabb: ha olyannal találkoztam, aki szerintem jobb mint én, – és ebből bőven akadt – visszavonultam. Valósággal sarokba állítottam magam. Kerültem a társaságát mindenkinek, akit jobbnak láttam magamnál.
Úgy hittem nem vagyok érdemes rá, nem vagyok érdekes, és nem vagyok értékes. Feltételeztem, hogy úgysem akarna beszélgetni, kapcsolódni hozzám az, akit én a képzeletbeli dobogóra állítottam. Mi érdekeset mondhatnék én neki? – gondoltam képzeletbeli falaim mögül.
Én rekesztettem ki magam, én zárkóztam be, de attól még vacakul éreztem magam. Ácsingóztam kifelé, és néha – bár erre cseppet sem vagyok büszke – irigykedtem is. Nem tudom hová fajult volna a helyzet, ha nem indulok el magam, és az önismeret felé.
Ha nem kezdem el figyelni a működésem, a belső párbeszédem.
Ha nem tanulom meg felismerni a Belső szabotőröm, az Ego -Rádióm hangját.
Ha nem tudom meg, hogy rajtam kívül még közel 7Márd ember hiszi, hogy nem elég jó.
Ha nem döbbenek rá, hogy nem vagyok egyedül!
Ha nem kezdem el visszaépíteni az értékességem.
Ha nem kezdem el megszeretni magam.
Azt hiszem nem is lényeges hogy mi lett volna ha. Sokkal fontosabb, hogy jó ideje már bontogatom a falaimat.
Tanulom a gyarlóságaimmal együtt szeretni magam, és ezt a szemléletet átadni a gyerekeimnek is.
Tanulok belülről kifelé harmóniát teremteni, egyensúlyt találni, kapcsolódni.
Néha persze úgy érzem magam mint egy elvarázsolt Kőműves Kelemen, amikor azt veszem észre, hogy visszaóvakodtak a falaim. De már nem épülnek olyan magasra és erősre, és tudom hol találok fogást rajtuk. A legjobb, hogy most már gyakran mosolyogva bontom őket.
Hello régi félelem! Hello elakadás! – köszönök nekik. – Már ismerlek. Felismerlek, és elfogadlak, de mást választok helyetted.
Választhatom azt, hogy a megtett utamat, a kiindulástól mérem.
Választhatom azt, hogy megosztom a storymat, reflektorfénybe állítom a félelmemet.
Választhatom azt, hogy számba veszem a sikereimet.
Válaszhatom azt, hogy tudatosítom az értékeimet.
Bárhogy is teszek, arra figyelek, hogy a félelem helyett a szeretet szemüvegén keresztül vizsgálódjak.
Figyelem magam, az érzéseimet, és keresem azokat a helyzeteket, amiktől felragyogok belül. Sokkal több van belőlük, mint annak idején a börtönöm falai mögül gondoltam.
Tetszett a cikk? Gyere, nézz szét a Facebook oldalamon!
https://www.facebook.com/GaraiOrsolyaCoach/
A zárt csoportomban időről időre önismereti kérdéseket, feladatokat osztok meg:
https://www.facebook.com/groups/470268560099785/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: