Néha belém kúszik a félelem.Nem tudom, hogy ez az új, és ismeretlen helyzet meddig tart majd. Azt viszont pontosan tudom, hogy nincs senki aki erre választ ad, akinek lenne tapasztalata, és biztosan beváló forgatókönyve.
Néha tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam.
Keresem a kapaszkodót, hogy kihúzzam magam az ilyenkor rám törő dermedtségből.
Tudom, hogy ha sikerül mást is észrevennem a jelenben, ha sikerül fókuszt váltanom, akkor kiléphetek a félelem körforgásából. Tudom, de ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is tudom tenni.
Van, hogy benne ragadok egy időre a félelemben.
Ilyenkor igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy ami ellen harcolok, annak erőt adok.
Az elfogadás, legalább annyira fontos a gyógyulásban, mint a szándék, hogy változtassunk.
Ok ha félek. Ez azt jelenti, hogy ember vagyok.
Szóval igyekszem elfogadásban lenni a félelmemmel.
Nem mindig sikerül, de már a szándék, és a “box kesztyűk” leengedése is előrelépés.
És ha előbbre léptem, vagy inkább feljebb egy magasabb rezgésű érzelem felé, már talán ahhoz is lesz erőm, hogy örömtelibb fókuszt találjak, vagy átkeretezzem a helyzetem, nézőpontot váltsak.
Hogy meglássak olyan lehetőségeket, a letisztult képben, amit eddig nem hallottam vagy láttam meg.
Hogy észrevegyem, hogy mi teremtődik meg általa.
Hogy megtudjam mit tanulok belőle/tőle, magamról.
Hogy lassan felébredjen bennem az erő, és a kreativitás.
Hogy azt érezzem, van képességem a helyzetet alakítani.
Pl. most már tudatosan figyelni az örömre, vagy hétköznapi csodákra.
Meglátni a a virágzó aranyesőt, meghallani valami nemtudomhogyhívjákdegyönyörűhangja van madárka énekét, örülni a lányaimnak, és annak, hogy együtt nevetünk egy vicces videón, vagy azon, hogy az utolsó kérdést totál bebuktuk a Honfoglalóban.
Bármi is az, ami nevetésre, örömre hangol, ragadd meg, és hagyd, hogy kirántson a félelem körfogásából., és átsegítsen a napos oldalra. (Nekem a zene, a tánc- a mozgás, a természet, és a nevetés, no meg a családom közelsége mindig frissítő erejű)
Tudod, ha Te már a napos oldalon vagy, akkor segíthetsz másoknak is átjutni.
A jó ötletek, a lehetőségek, az Élet, itt zajlik 😉
Maradj hát a napos oldalon!
Válaszd meg amennyire csak tudod, hogy kikkel beszélgetsz, kikkel töltesz időt! Figyeld meg az érzéseidet a társalgás közben és után! Figyeld meg hogy érzed magad, milyennek látod a világot, mennyire vagy energikus, és élettel teli . Vedd észre kiknek a társasága tölt fel, és kié rémít. Amennyire lehetséges maradj távol az örömtolvajoktól.
Végül pedig, oszd meg az örömed, az energiád, azokkal akik szívesen veszik. Ha van erőd hozzá, légy Te a sziget a környezetedben, ahol vész idején is érdemes kikötni.
Mert az ÉLET ezeken a szigeten teljesedik ki!
Kész vagy rá, hogy kilépj a félelem körforgásából?
ÍGY HÚZD KI MAGAD, A FÉLELEM KÖRFORGÁSÁBÓL:
A lépések összefoglalva:
1. Harc helyett, fogadd el, hogy éppen félsz!
2. Bocsásd meg ha félsz, és keress egy örömteli nézőpontot!
3. Maradj örömkereső üzemmódban!
4. Figyelj a szavaidra és a környezetedre!
5. Add tovább, légy sziget!
5 lépés, leírva 5 sor.
Kivitelezve jóval hosszabb idő, és bizony lesznek benne visszalépések, elakadások, mélypontok. nem vagy velük egyedül. Nem vagy gyarló, csak EMBER!
Más is fél, én is félek.
Más is elakad, én is elakadok
De hiszem, hogy csak így érdemes élni.
Egy próbát szerintem megér!
Csak a félelmeidet vesztheted 🙂
Szeretettel Orsi
ui: Kavarog a fejemben egy kis sziget létrehozása. Talán FB csoporttal? Még nem körvonalazódott, de ha követed a FB oldalam, akkor ott biztos megjelenik majd róla az infó!
https://www.facebook.com/GaraiOrsolyaCoach/
Hasznosnak találtad?
Kérlek oszd meg, vagy küld el annak, aki a cikk kapcsán eszedbe jutott!
🙂 KÖSZÖNÖM, a barátaid nevében is! 🙂
Tetszett a cikk? Gyere, nézz szét a Facebook oldalamon!
https://www.facebook.com/GaraiOrsolyaCoach/
A zárt csoportomban időről időre önismereti kérdéseket, feladatokat osztok meg:
https://www.facebook.com/groups/470268560099785/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: