Kócsoló - Garai Orsi coach

Hétfőnként szeretem végig -gondolni, listázni és rangsorolni a heti céljaimat, pontosítani a szándékaimat: hová is akarok eljutni. 🙂 Aztán pénteken örömmel lecheckolom hogy megérkeztem. Vagy kicsit szomorúbban nyugtázom, hogy hiányzik még néhány (esetleg több) pipa. Vannak remek hetek, és vannak gyöszösek, amikor péntekre a bíráló hangok kórusa teljes erővel zúg a fejemben, és csak azt… Tovább »

🌼 Van egy álmom! 🌼 Persze más mint, Martin Luther Kingé volt, de számomra csodálatos ez a kép.   🌞🌱Álmodtam egy világot, ahol mi, akik alkotjuk azt: ráébredtünk, és megismertük önmagunk belső nagyságát, és teremtő erejét, harmóniában élünk magunkkal és egymással, felelősséget vállalunk életünkért, és annak kibontakozásért, céllal és örömmel létezünk, és fejlődünk.    … Tovább »

A mai napig emlékszem arra a tinédzserként látott kávéreklámra, ami egy energikus „csodanő” egy napját mutatta be. Szinte itt pörögnek előttem most is a képkockák, ahogy reggel lendületesen és természetesen kávéval kezdi a napot, ahogy szürke nadrágkosztümben tárgyal, intézkedik, és persze mosolyog, aztán munka után biciklizni indul, este pedig a klasszikus kis feketében vacsorázni libeg…. Tovább »

El kéne már kezdeni. Minden megvan hozzá, de téblábolok. Úgy érzem még nem elég jó a mű. Vagy még én nem állok készen, fejlődnöm, tanulnom kell. Vagy mind a kettő együtt. A story szinte mindig ugyanaz.  Újra és újra más kerettörténetbe ágyazva.  A „Nem elég jó a mű” storym: Tréningekre. worskhopra, előadásra készülve, újra és… Tovább »

Mindig nehezen és szűkmarkúan engedem meg magamnak a pihenést. Majd ha ezzel is meg azzal is végeztem… majd ha ezt is és azt is kipipáltam … majd ha eleget dolgoztam, teljesítettem, letettem az asztalra… akkor jöhetek végre én. Tudod, az a bizonyos bölcsesség, hogy “előbb a munka, aztán a szórakozás”.   Azzal az apró különbséggel,… Tovább »

Néha belém kúszik a félelem. Nem tudom, hogy ez az új, és ismeretlen helyzet meddig tart majd. Azt viszont pontosan tudom, hogy nincs senki aki erre választ ad, akinek lenne tapasztalata, és biztosan beváló forgatókönyve. Néha tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Keresem a kapaszkodót, hogy kihúzzam magam az ilyenkor rám törő dermedtségből. Tudom, hogy ha… Tovább »

Ezüstgirlandos, díszbe-öltözött aknamező. Neked is ilyen volt a Karácsonyi „hosszú hétvége”? Mindenhonnan azt hallod, hogy: éld meg a karácsonyt, lassulj le, légy jelen. Boldognak és elégedettnek kéne lenned, de nem megy! Tele van a közösségi média karácsonyi vásárban forralt bort kortyoló, a fa alatt vidáman pózoló családokkal. Te viszont egyre idegesebb lettél tőlük. Nem azért,… Tovább »

Éppen szívességet teszel. Valami olyant, amihez nem sok kedved van, de nem tudtál nemet mondani amikor megkértek rá. Kicsit dühös vagy, mert ezer más dolgod lenne, amik most elnapolódnak, hiszen épp nem érsz rá. Szívességet teszel. Odaígérted az időd, és Vele egy kicsit magadat is. Minderre most kezdesz ráébredni, és ez cseppet sem jó érzés…. Tovább »

Neked mikor volt utoljára tökéletes, nagykönyvben megírt, “insta-kompatibilis” nyaralásod? Amikor azt érezted: ez pontosan úgy teljesült ahogy elvártam. Nekem azt hiszem, hogy soha. Voltak csodaklassz pillanataink, sok – sok igazán szép élményünk, és legalább annyi kicsit máshogy elsült helyzetünk.  Szerencsére a japán turistákat sújtó Párizs szindróma viszont messze elkerült.  A Párizs szindróma az, amikor valamire nagyon készülünk,… Tovább »

Hallottál már a kintsugiról,  a japán porcelán restaurálási technikáról? Ezzel a módszerrel nem elfedik a sérülést, hanem aranyozással kiemelik. Ettől igazán egyedi és megismételhetetlen lesz a porcelán. Ritkasággá válik. Mi lenne, ha mi is így tekintenénk, a kudarcainkra, nehézségeinkre, apró hibáinkra? Ha a tökéletesség helyett az egyediségünket, a másságunkat ünnepelnénk? No nem arra gondolok, hogy… Tovább »